Scheiber Sándor, a Professzor Úr, hiányzik. Vele mindent meg lehetett beszélni. Bement az ember a Rabbiképző igazgatói szobájába, és a Professzor Úr biztosan segített, hogy eligazodjunk az irodalmi, irodalomtörténeti, nyelvi, művészeti, társadalmi és magánproblémákban. Húsz éve már nem lehet bemenni hozzá. Scheiber Sándor húsz éve halt meg. Az Urbis Könyvkiadó évfordulóra jelenteti meg A könyvek hídja című emlékkönyvet.

Tartalom:

Előszó

• Mi lett Haynau kétmilliós hadisarcából?
• Gergely Ágnes: Babel
• Mezei András: Családi
• Scheiber Sándorné Bernát Lívia: Ma is sokszor a hangjára ébredek
• Hidvégi Máté: „Ki fény vagyok, homályban éltem”

Forrás és szem

• Schweitzer József: Őrszem Izrael háza fölött
• Schmelzer Hermann Imre: Az orgona nem gerjesztett vitákat, és nem talált elutasításra
• Domán István: Apám után engem kért fel a Talmud oktatására
• Raj Tamás: „Üresen maradt a helye”
• Schőner Alfréd: Elképzelem, amint fentről mosolyog az egyetemünket látva
• Kármán György: Szívesen állt az ómed elé
• Benedek István Gábor: Örök pillanatfelvételek
• Kiss Anikó: A sivatag közepén egy igazi oázisban éltünk
• Szécsi József: A zsidóságot közvetítette az életembe
• Tenke Sándor: Vigyázott rám, mint egy csillag
• Yehuda Don: Bárchesz és siddukh
• Grünwald Mihály: Rejtvényfejtés arameusból
• Landeszman György: Két történet
• Beer Iván: Halálakor összetört az örökmécses
• Michael Ben-Menahem: A játékra mindig kész volt
• Biedermann Marianne: Kohn bácsi temetési beszéde

Nem múlt el a tudós: máig újból és újból tanít

• Hahn István: Életművének egy töredéke is elegendő lett volna a tudományok doktora cím odaítélésére
• Dán Róbert: Társaivá lettek régi korok emberei
• Komoróczy Géza: Mint föveny a tengerparton
• Fröhlich Ida: A közös leningrádi élményekhez egy csereakció is fűződik
• Apor Éva: Távozásával a genizakutatás gyakorlatilag megszűnt Magyarországon
• Menahem Schmelzer: Sikerült résnyi nyílást hagynia az ajtón
• Voigt Vilmos: Aki egyetemi óráira járt, okosabb és jobb is lett általa
• Minden sora megérdemli, hogy kiadják
• Balassa Iván: Egy lengyel rabbi könyvére hívta fel a figyelmemet
• Nagy Ilona: A vasárnap reggeli borotválás után kelt útra hozzánk
• Dávid Ferenc: A soproni zsinagóga föltárását a soával megszakított magyar zsidó történelem újraéledéseként élte meg
• Fodor Sándor: A hebraisztika csúcsteljesítménye
• Péter László: Barátságuk Bálint Sándorral
• Löw Immánuel és Kálmány Lajos barátságát idézte
• Szabad György: Kivételes céltudatossággal kutatta a zsidó hagyományokat
• Gábor György: Hogy az emberi nemet megmentsék a kihalástól

Egy fél gesztust nem tett soha a rendszernek

• Dávid Katalin: Imádkozott egy keresztény asszonyért
• Rapcsányi László: Első izraeli utamra az Ő áldásával indultam
• Fazekas Lajos: A kilencvenkilencedik lépés
• Ungvári Tamás: Kincsek őrzője
• Bollobás Enikő: Búcsú Arany Jánostól
• Kőszeg Ferenc: Milyen egy zsidó szedő?
• Szepes Erika: A nagy ugrás
• Triptichon
• Féner Tamás: Szerencsés vagyok, könyvet készíthettem vele
• Fehér László: Nélküle szegényebb lenne a festészetem
• Szita Szabolcs: Csatkai sajtóhiba-gyűjteményéről is tudott
• Zelei Miklós: Tömbösen húzva
• Csorba László: Tudta, hogy miket jelentettek róla
• Sós Endre: Jelentések az Állami Egyházügyi Hivatalnak

*

Scheiber Sándor könyvei a második világháború előtt – és utána még egy ideig – Karcagon készültek, Kertész József nyomdájában. Kertész József az Emlékkönyv szerkesztőjének, a Pulitzer-emlékdíjas Kertész Péternek – aki nem csak szerkesztője, hanem szerzője is az Emlékkönyvnek – a nagyapja volt. A könybemutatón erről is hallanak a megjelentek, és az Emlékkönyv szerzői közül is többen megszólalnak.

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!